Vesekő
A vesekő kemény, kristályos anyagból van, gyakran kalcium-oxalát, vagy más vegyület alkotja, amely a vizeletben kicsapódik. Az esetek 80%-ában mindkét vese érintett.
Mivel a kövek – elsősorban a nagy kövek – nem mozognak, így sokáig nem okoznak tünetet, ezért a vesekövesség részben rejtve marad.
A kövek mérete és növekedésük üteme az összetételtől függően változó, leggyorsabban a struvit kövek nőnek, gyorsan válnak az egész vesemedencét kitöltő, úgynevezett korallkővé.
Tünetei:
Heves, görcsös fájdalmat okoznak, de sokszor más tünetek, egyéb betegség miatt végzett hasi ultrahangvizsgálat során derül fény a tünetet nem okozó vesekőre.
A betegség kialakulásában szerepe van táplálkozási szokásoknak és nem kis részben öröklött tényezőknek. Az esetek zömében a rettenetes fájdalmon kívül egyéb problémát nem okoz. Ritkábban súlyos fertőzés, komoly vesebetegség kialakulásában játszik kulcsszerepet. A vesekövesség megelőzésében a legfontosabb a bőséges folyadékfogyasztás.
Érdekes módon a vesekövesség a földrajzi élőhely szerint is változik, gyakoribb a forró éghajlatú és hegyvidéki területeken élőknél, nyilván a folyadékigényhez képesti viszonylag alacsony folyadékfogyasztással összefüggésben. A fejlett, ipari országokban az utóbbi időben emelkedőben van a vesekő előfordulása. Az elmaradottabb országokban, ahol inkább az alultápláltság jellemző, a vesekövesség ritka betegség.
Az esetek felében a kőtávozás utáni 5 éven belül újabb kő kialakulására lehet számítani, ezért is fontos a kőképződés okát kutatni, lehetőség szerint a vesekő típusát meghatározni
Okok:
Kevés folyadékbevitellel sűrűbb, koncentráltabb vizelet képződik, így nő a vesekő kialakulásának esélye.
A mozgásszegény életmód. Krónikus húgyúti infekció is hozzájárul a vesekőképződéshez, hiszen ilyenkor több „szárazanyag” van a vizeletben. Elfolyási akadály, húgyúti pangás is vezethet kőképződéshez a vizelet pangása miatt.
Bizonyos genetikus és egyéb anyagcserezavarok is elősegítik a kövek kialakulását.
Sok esetben a vesekő tünetmentes, ilyenkor a vesemedencében helyezkedik el és elfolyási akadályt nem okoz.
A vándorló kő jellegzetes, könnyen felismerhető úgynevezett veseköves rohamot okoz. Éles, szúró, illetve görcsös fájdalom mellett hányinger, sokszor hányás jelentkezik.
A görcs a vesék körül kezdődik, deréktájékon és férfiaknál a herékbe, combra, a nőknél a nagyajkak és a hólyag felé sugárzik. A fájdalom erőssége – mindkét fájdalmat átélt nők beszámolói alapján – a szülési fájdalomhoz hasonlítható, a görcsölő beteg sokszor kábító fájdalomcsillapítóra szorul. A kövek a nyálkahártyát felsérthetik, ezért gyakori a véres vizelet. A görcs a kő hólyagba kerülésekor hirtelen jelentősen enyhül, a hólyagból való kijutás már jóval kisebb fájdalommal jár.
Kezelése:
az elsődleges feladat a görcs és a fájdalom csillapítása, sokszor erős, néha kábító fájdalomcsillapítóval, görcsoldó szerrel. Helyi kezelésként az is segíthet, ha meleg, forró vizes palackot teszünk a fájdalmas területre. A bő folyadékbevitel gyorsítja a kőtávozást, illetve tágítja a húgyutakat. Hányás esetén a folyadékbevitelt infúzióban, vénásan kell megoldani a gyógyszereléssel együtt.
