Vérvizsgálat

A vérvizsgálatoknak több fajtája létezik, leggyakrabban végzett vérvizsgálat a teljes vérkép, ami a vér sejtes összetevőinek alapvető vizsgálata.
A vérben található sejtek és vérlemezkék számának, az egyes fehérvérsejt-típusok százalékos arányának és a hemoglobin koncentrációjának meghatározásán túl a teljes vérképvizsgálattal meghatározható a vörösvértestek mérete és alakja is.

Vizeletvizsgálat

A vérvétel után a második leggyakrabban alkalmazott laboratóriumi vizsgálat. Vizeletből végzett laborvizsgálatok esetén általában a reggeli első vizeletből vett mintával dolgoznak.

A következőket vizsgálják a kutatás céljától függően:

  • fajsúlymérés, ami a vese működéséről, illetve a só-víz háztartás jellegéről ad információt,
  • fehérje, ami utalhat különböző gyulladásokra, húgyúti és vesebetegségekre,
  • cukor, melynek mennyiségét meghatározni nagyon fontos. Ha acetont tartalmaz a vizelet, cukorbetegséget jelezhet,
  • bilirubin, melynek értéke utal a máj állapotára,
  • vizelet üledék (vörösvértestek, fehérvérsejtek, baktériumok, kristályok, gombák).
  • Vizsgáljuk továbbá a vörösvértest és a fehérvérsejt számát. Mikroszkóp alatt a vizeletből baktériumokat, kristályokat és gombákat is ki lehet mutatni. 

Fontos, hogy a vizeletminta vételekor betartsuk az orvos utasításait, mert a vizsgálat jellegétől függ, hogy milyen mintára van szükség:

  • reggeli vizelet a minimum hat órai alvást követő első vizelet,
  • spontán vizelet az, amit felszólításra azonnal üríteni tud a beteg,
  • kezdeti vizelet a kifolyó első adag,
  • középsugaras vizelet felfogásakor a vizelet első és utolsó adagja nem kerülhet a gyűjtőedénybe,
  • előfordulhat, hogy a vizeletet hosszabb időn keresztül kell gyűjteni, pl. 24 órán át. 

Székletvizsgálat

Székletvér-vizsgálat: segítségével kimutathatók a bélrendszer különböző szakaszaiból származó vérzések, pl. aranyér, fekély miatt.

Széklettenyésztés: kórokozó baktériumok kimutatására szolgáló vizsgálat.

Féregpete-protozoon vizsgálat: megállapítja, hogy vannak-e fertőző paraziták a gyomor-és béltraktusban.