Az epeúti pangás az epe leggyakoribb betegsége. Epekövek epehólyagban és a közös epevezetékben képződhetnek. Az epeváladék vizet, epesavas sókat, lecitint, koleszterint és egyéb anyagokat tartalmaz, melyek a máj méregtelenítő funkciója során keletkeznek. Ha az epe összetétele megváltozik, belőle kövek csapódhatnak ki. Nagyságuk általában a homokszemnyitől a galambtojás nagyságig igen változatos.
Okai nem teljesen tisztázottak. Képződésüket elősegítik a többszörös epehólyag-gyulladás, az ún. epehólyag-megtöretés, mely miatt epepangás alakul ki, a magas koleszterinszint, az elhízás, a cukorbetegség, májzsugorodás, tartós vénás táplálás, és bizonyos gyomor-patkóbél fekély műtétek, de vélhetően örökletes tényezőknek is jelentős szerepük van. Megelőzésében igen nagy jelentőséggel bír a stressz oldás, és az egészséges életmód. Az epekövesség többnyire tünetmentes, akkor okoz tüneteket, ha elzárja az epevezetéket vagy az epehólyagot. Az epehólyag elzáródása epegörcsben nyilvánul meg, melynek legjellemzőbb tünete a heves, görcsös jellegű, jobb bordaív alatti fájdalom, mely főként a jobb váll irányába sugárzik. A fájdalom percekkel az étkezés után jelentkezik, zsíros, nehéz ételek válthatják ki. A fájdalom lehet tompa vagy éles, késszúrásszerű is. A görcsök ismétlődnek. Ha az el nem folyt epe elfertőződik, heveny epehólyag-gyulladás (cholecystitis acuta) alakul ki. Ilyenkor a fájdalomhoz magas láz és sárgaság is társul.
Diagnosztizálásában a hasi ultrahangnak, és labor vizsgálatoknak van fontos szerepe.
A tünetmentes epekő nem igényel szakorvosi kezelést. Panaszok esetén gasztroenterológus szakorvoshoz kell fordulni.
Kiegészítő gyógymódok: akupunktúra, gyógynövények, életmód terápia.